Ma például az történt, hogy a messzi játszótéren, ahová nyilván nem a homokban bárhol matató egyéves miatt mentünk, hatalmas baleset történt, 5 ujján keletkezett 1 mm-es sebesülés. Azonnal haza kellett loholni, a közértre is csak egy kakaóscsigával bírtam rábírni (minő felnőtt viselkedés), de a hiszti a fájós kéz miatt itthon sem maradt abba. Nem tud öltözni, vetkőzni, én megadóan, felismerve a sebesülés nagyságát, mindent tűrtem, egészen egy pontig. A tejszínhabot ő egyedül akarja nyomni. Rendben, egy büdös szót nem szóltam. Olyan 5 perc szenvedés után: - Anya, miért hazudtad azt, hogy könnyű nyomni??? És ordít. És én is, mert a világon semmit nem mondtam, csak ugye a belémkötés.

miért is?

Talán nem jó pillanat ez blogot kezdeni...de egyszer muszáj. A cím is olyan, hogy más napokon biztos majd azt gondolom: hülye ez, hiszen minden klappol, gyerekeim talpig glancban virítanak a kanapén, miközben illedelmesen lapozgatnak egy mesekönyvet. Na ez az ami ma, és általában nincs. Ma úgy ordítottam az 5 évessel, hogy anyukám felrohant az alsó szintről, hogy mi az, tán valakit megöltem? Pedig nem vagyok egy olasz típus, aki mindenen ordít, de ez már nekem is sok. Ez a vakáció második hete, itthon egy hisztis 5 évessel és egy akaratos 1 évessel. Ezt nem nekem találták ki. Egészségügyi sétámon, melyre jóanyám küldött hamarost, ellátogattam a patikába, és vettem egy doboz Magne B-t. Hátha. Az idegekre jó. Kiborulós vagyok ezt nem tagadom, de hogy a vakáció 8. napján ide jutottam, azt nem hittem volna. Terveztem én állatkertet, strandot, játszóteret, kézművességet, mókát és kacagást - ezzel szemben van, mit csinálsz, gyere már, hagyd abba. És persze ordítás. De miért? Mi nem megy nekem ezen?
Kiolvastam a szakirodalmat, elmondhatom, hogy egyik sem ért egy kalap kutyagumit sem. Olyan sablongyerekre írhatták, amilyen nekem nincs. Egyelőre csak a nagyról tudom ezt, aki egyik pillanatban angyali, másikban beléköt az élő fába (jelenleg én vagyok a helyszínen, ezért nyilván belém), és ordít. És most már én is. Nyilván ez a tehetetlenség, a szülő abszolút inkompetenciája, hát igen, a szaranya színre lép.