Az elmúlt napok viszonylagos nyugalomban teltek. Tegnap olyan programot eszeltem ki, amilyenre mindig irigykedni szoktam más, gyermekükkel nap-mint-nap kézműveskedő és egyéb bezzeganyáktól.Elmentünk turistáskodni Bp-en. Egy gyerekkönyv alapján, ami arra ösztönöz, hogy nézz feljebb az orrodnál, és meglátod a város lényegét. Tíz belvárosi helyszínt írtunk ki, meg is néztük mindet böcsülettel. Közben fagyiztunk (170-ért , az agyam eldobom), játszóztunk a kedvencemen, a Károlyi-kertben. Igazán klassz volt.
Ma a Gellértbe áztattunk punnyadt tagjainkat, persze erről valójában szó sem volt, mert Á nem enged pihenőt. Csak amíg eszik, így drága anyja rendszeresen tömi. Mondjuk ma majdnem belefojtottam M-t a hullámmedencébe, nem tudom hogy juthatott eszembe két gyerekkel bemenni. M-t hamar fel is borította a hullám, onnantól csak vonszoltam kifelé, karomban a szintén visító Á-val. Ezután a hullám végéig a lábáztatóban ücsörögtek békésen, míg én izzadt homlokom törölgettem. Du- játszó Mbarátjával, gigászi homokvár építés, végre gyerektársaság, hurrá.