2010. június 25., péntek

A társadalom söpredéke

Ma úgy lealáztak a közösségi közlekedés 33-as járatán, mint még soha. Felszálltam, egy gyerek a hátamon, egy kézenfogva....és semmi, senki meg nem moccan. Egy középkorú férfival próbáltam mindenáron felvenni a szemkontaktot, ám ő azzal a tipikus, látlak, de úgy csinálok mintha nem látnálak nézéssel bámult ki az ablakon. Majd mikor egy csaj, aki mellettem állt, rászólt, hogy ugyan már, akkor fejével a mellette ülő tinilányokra bökött, hogy majd ők, neki fáj a lába. Abban a pillanatban a társadalom söpredékének éreztem magam, akinek van pofája két gyereket szülni, majd felszállni egy buszra. Végül a két tinicsaj megkérdezte, hogy átadják-e azt a helyet, mely mellett egyébként ott díszeleg a családos tábla. Én még így nem borultam ki, ordítva tudtam volna zokogni. Hogy egy középkorú ember ilyet megtegyen velem?! És mikor megköszöntem 'kedvességét' közölte, hogy szívesen. Mintha én valami elvetemült gazember volnék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése